Most csak erre jártam gondolotam írok valamit. Hétfö óta otthon rohadok mivel sikeresen eltörtem a nagylábujjam és nem fér bele a lábam a bakancsba :D ma már lehet hogy elmehettem volna de egy péntekre már nem fogok bemenni. Amikor otthon ül magányosan az ember sok hülye dolgon elggondolkodik. Így tettem én is, ezzel bebizonyítván hogy talán mégis valami van ment a sötétségen kívül a fejemben. Bár szokás szerint azt kéne mondanom, nekem két anyam van, és mind2 a biciklimben de talán ezt most hanyagolom. Rájöttem, hogy ha unatkozom, és van egy kamera a szobában, akkor nagyon hülye tudok lenni, még törött lábujjal is. Közben persze volt idöm elgondolkozni a múltamról. Eszembe jutott egy nagyon érdekes dolog. a kölyök című film már ugyan feldolgozta ezt a témát, de azért én írok... :D szóval mi lenne ha mostani énem leülne beszélgetni negy 10 éves énemmel. Elöször is külsöre meg se ismerne engem a 10 éves énem, az tuti. Most egy nagy vékony gyerek, aki elég feketésen oltözködik, bicózik, és túl van sok dolgon, kipróbált már ezt azt, szembe állna egy 10 éves is dagadt kölökkel, aki még azt se tudja mi az a zene, mi az a bicózás, mi az az alkohol, meg stb. A gyereknek elmesélném életem eddigi történetét...  gyerek szerintem kiröhögne. Mint ahogy visszaemlékszem mamám mindíg mondta nekem hogy ne cigizzek, ne piáljak és ne nyúljak drogokhoz... mindíg óvott és féltett... És emlékszem mondtam neki röhögve, hogy én aztán soha... ha most, 16 éves fejjel elmesélném a 10 éves énemnek hogy fél éve álltam le füröl kicsit nagyot nézne a gyerek. És persze azt hinné blöffölök. Na meg persze egyböl leszólna hogy hogy nézek ki, mi ez az izé bakancs meg mi ez a színtelen öltözék. De talán jobb ez így most ahogy vagyok. Múltamon már változtatni nem tudok, csináltam de abbahagytam... sok dolgot tettem amit nem kellett volna a szüleimmel való viszonyom is nagyon megromlett de már nem lehet mit tenni. Akkor 10 évesen még szinte kitünö tanuló voltam, én voltam minden szülö álma. Ha most elmesélném hogy a magyar és a matektanárom egy éve azon vannak hogy kicsapjanak a suliból és az áltagom örülök a 3,0 lesz, a gyerek megint csak kiröhögne. ha elmondanám hogy tavaly félévkor megbuktam matekból, mikor 8adikig végig csak 5ösöm volt... hát igen, sokat változtam... De viszont megtaláltam az énemet, megtaláltam azt a baráti társaságot, akik elfogadnak, akikkel jól érzem magam. És talán jobb is így... Ugyse készülök ügyvédnek, jogásznak, vagy irodai munkásnak... Az élet még eldönti hogy mi lesz velem. Most egyenlöre így nekem jó. Néha kijelentem hogy talán többet kéne tanulnom, talán így kéne úgy kéne... De ismerem magam tudom hogy már nem vagyok az aki képes leülni és megtanulni valamit. Azt tudom, ami órán rámragad, meg ami benne van a puskámban. A tanuláson kívül pedig semmi nincs amit megváltoztatnék... A stílusom nekem tetszik, ahogy viselkedek, nekem tetszik, és a haveri társaságom olyan, akik ugy szeretnek amilyen vagyok. És ez a lényeg. A 10 éves énem pedig már rég elmúlt...

Laci