Válasz Adrie élettörténetére - Tetszik, ahogy az élettörténeted leírtad. Úgy látom, hogy a régmúltadban rengeteg rossz történt veled, de a barátaidba kapaszkodva sikerült talpra állnod, és megtalálnod önmagadat.
Megtapasztalhattad hogy ki az igaz barát. Amíg az ember nincs igazán nagy szarban, vagy nincs kitörő öröme, nem tudhatja ki az igaz barátja, ki az a barát, aki igaz barátként tekint vissza. Az igazi barát az, aki mindig, mindenben együtt érez, segít, pártol. Egy saját kis történet a barátságról:Még a nyáron volt, amikor nekem alakulóban volt a dolog egy lánnyal. Aznap, mikor a lányt elhívtam kettesben, hogy egy mindent eldöntő kérdést feltegyek, összefutottunk egy barátommal, Rolival. Roli velünk tartott egész nap, így a kérdés elmaradt. De nyugodt voltam mivel a lány barátnője már előző nap közölte velem, hogy a lány igent mondana, ha megkérdezném. Viszont ekkor egy olyan dolog történt, amire nem gondoltam volna: másnap reggel a csaj barátnője felhív, és szól, hogy ne nyomuljak, a csaj meggondolta magát. Már a Roli kellett neki. Nagy pofára esés volt ez számomra de nem tudtam mit tenni, Rolira pedig nem tudtam haragudni. Egyből áthívtam, és megmondtam neki a helyzetet. Roli elsőre egyből azt mondta, hogy ö nem fog összejönni a csajjal, nem akarja, hogy emiatt bármi megromoljon köztünk. Én viszont már nem a saját érdekemmel voltam ekkor elfoglalva, hanem a barátom boldogságával. Csak rávettem hogy találkozzanak, ismerkedjenek, és végül össze is jöttek. Eltelt másfél hónap, egyszer csak felhívom Rolit – tudtam, hogy épp a barátnőjével van – és elkezdtem –szokásomhoz hűen – egy hülye, vicces történetet mesélni neki, ami épp akkor történt velem. Roli viszont azt mondta – szokásához hűtlenül – hogy hagyjam békén, és lerakta a telefont. Nem értettem hogy mi a baja. Hamarosan azonban megkaptam a választ. Megszólalt a csengő, Roli beront, feje az ajtófélfán koppant – nem véletlen, direkt verte bele – és sírt. Szakítottak. Behívtam a szobámba, megvigasztaltam, és támaszt nyújtottam neki. De ekkor mégis azt éreztem, csak én vagyok a legjobb barátja, és ő is nekem. Hisz én teljesen együtt éreztem vele, ö pedig ilyen kényes pillanatban hozzám fordul… Éreztem hogy ez egy örök barátságra egy még erőteljesebb kötést jelentett. Később ő is bebizonyította hogy mellettem áll a bajban: 1 hét mámor – én csak így nevezem azt az egy hetes járást azzal a csajjal, akit tényleg szívből szerettem – után kidobott a barátnőm, szétbaszódott a bicóm, és szobafogságba is kerültem. Teljesen elhagyatott lettem másfél hónapig. Minden kikerült a szobámból, néhány üres cetlim volt meg pár ceruzám se, TV se, zene se számítógép… Roli minden nap átjött dumáltunk az ablakon keresztül – mivel be nem jöhetett hozzám senki – és futárkodott is nekem: leveleztem a volt barátnőmmel a leveleket ő szállította bicóval. Ekkor tényleg láttam, hogy segítségre van szükségem és csak egy ember van, aki feláldoz a szabadidejéből, azért hogy a bajbajutott barátján segítsen.
Jó, ha tudjuk, hogy van valaki, akire mindig számíthatunk. Persze a barát nem csak a bajban jó. Amikor Roli benevezett a Camponánál egy bicós versenyre, végig mögötte álltam. –én is nevetem volna de akkor szintén szét volt baszódva a bicóm L - A versenyen 6 továbbjutó döntős volt, akiknek az első forduló után úgy fél órával olvasták fel a nevét. 5 név már elhangzott Roli neve nélkül, és a hatodik név előtt haboztak. Szétfeszített az izgalom. Mikor hatodikként meghallottuk Roli nevét, egymás nyakába ugorva üvöltöztünk az örömtől. Aztán eljött a második versenye Rolinak – mikor szobafogságban voltam – amikor baleset érte. Kikönyörögtem, hogy hadd menjek be Rolihoz a kórházba. A szülein kívül senkise látogatott be hozzá csak én. Azt hiszem a baj és a féktelen öröm a barátság legjobb kovácsai. Nem számít a stílus, vagy az érdeklődési kör.

Laci